Metszés 11 rész 

A mikor diófát telepítünk, csakis erőteljes suhángot válasszunk — ehhez ragaszkodjunk a vásárláskor —, hogy a következő évben erős, masszív hajtásokat kapjunk. Itt most a törzs magasságánál hagyjuk, hogy a hajtások elhelyezkedése határozza meg a vázág kezdemények helyét, amelyeket a suháng végével együtt gyengén visszavágunk. Persze, ha szeretnénk, hogy a gyermekeink könnyen megvethessék lábukat a fa megmászásakor, a diófánál is irányíthatjuk a vázágak alakulását.

 

 31.ábra                                        Diófa ültetése - Diófa alakító metszése

 

 

Amennyiben a suhángot ősszel telepítettünk, a következő év tavaszán, hosszú vesszőket kell találnunk a törzsön. Ezek közül 3 legfeljebb 4 darabot megtartunk, a többit tőből eltávolítjuk. A megtartott vesszőket 2-3 rügyre, esetleg 20-30 cm-re visszavágjuk. Ugyanígy járjunk el, ha magócáról kaptuk a suhángot. Persze ebben az esetben jobban tesszük, ha az első évben nem nyúlunk a hajtáshoz. Általában véve a második évben kedvünk szerint válogathatunk a vázág kezdemények között. Ezzel egy időre nyugodtan a természetre hagyhatjuk a fát.

 

Még egy dolog; ha nem akarjuk, hogy a törzse megnyúljon (előnyösebb is), a suháng legalsó hajtásánál kezdjük a kiválasztást. Illetve kb. 80 cm magasságban.

 

Ha úgy gondoljuk, hogy az elültetett suhángból formás gömbkoronát nevelünk, más eljárást kell alkalmaznunk az ültetésénél. 31. ábra. Az ősszel elültetet suháng minden hajtását, el kell távolítani, csak a fővezér csúcsát hagyjuk érintetlenül.

 

 A következő év tavaszán, a csúcsi rügycsoportokból, körkörösen, egyforma hosszúságú hajtások keletkeztek, azonban most ezeket nem kell visszavágni, hogy a hajtások a következő években erőteljes vázággá fejlődjenek, masszív oldalvázágakkal. Persze, se a vázágakat, se az oldalvázágakat, továbbra se vágjuk vissza, hagyjuk csúcsrügyből nőni tovább. Viszont a diófánál is fennállhat, hogy a lombozat elsűrűsödik. Ugyan azt az eljárást alkalmazzuk, mint ahogyan az a többi fánál megtanultunk; a gallyazatot megritkítjuk, a túl hosszú vesszőket eltávolítjuk. Minden esetben azt kell szem előtt tartani, hogy a korona ágai, teljes hosszában, berakodjanak termőrészekkel

 

 A DIÓFA, a termőkor elérése után, ellentétben a mandulafa elsűrűsödő természetével szemben, kevés munkát ad: képes akkor is teremni, ha magára hagyjuk. Azonban, ha azt akarjuk, hogy a diófánk hosszú időn keresztül jó termő, nagy szemű termést hozzon, az üdeségét megtartsa, legalább kétévenként nézzük át a koronát, az elsűrűsödött részeket ritkítsuk, és a száraz gallyaktól szabadítsuk meg. A teendőnk ezzel még nem zárult le. Jóllehet a diófa termőképessége meghaladja a többi gyümölcsfáét, időnkét ifjító metszésre szorul. Ezt a munkát nem érdemes halogatni. Mért is? - mert azon kívül, hogy károsítja a fa egészét és az elöregedés hamarabb következik be. Vegyük figyelembe: a diófa mindig az új hajtásokon hozza a termését, az pedig mindig kifelé tolódik, így a fa belső területe nem hoz termést, csak elkopaszodik.

 

Erre a legmegfelelőbb időpont az augusztus vége, szeptember eleje. (bár a profi diófa szakértők állítják, hogy a tavaszi frissítés sem árt a fának, és nem a gyümölccsel együtt vágjuk le az ágat).  A diófa egyedüli tulajdonsága, hogy metszés után könnyezik, így a kifolyó nedv akadályozza a sebgyógyulást. Nyár végére, már mérséklődik a nedvkeringés, és a nagyobb sebek is képesek beforrni a tél beállta előtt. Ezzel szemben a ritkító metszés nem gátolja a sebgyógyulást, végezhetjük az év bármely szakaszában.

 

 Figyelem! Amennyiben bárkinek a kívántnál nagyobb a kertje, vagy szeret újdonságokkal foglalkozni, vagy mindkettő, annak érdemes fontolóra venni és próbálkozni a PEKÁN-dióval. Amerikában és Kínában termesztik, de a mi éghajlatunk is megfelelő a pekándió termesztésére. Gyümölcsformája a makkhoz hasonló, de állítólag a zamata finomabb az ismert dióénál. Az ültetése, kinevelése sem tér el a hagyományos metszésmódtól.

 

 

 MANDULAFA METSZÉSMÓDJA

A MANDULAFA, már a természeténél fogva, formás gömbkoronát nevel, tehát az alakító metszésnél ezzel nem szükséges foglalkozni. Nem is, szorul változtatásra, így megkönnyíti a kinevelés munkálatait. Terméseit rövid, hosszú és bokrétás termőnyársakon hozza, ami a többletmunkát adja, hamar elsűrűsödik.

 

Amikor mandulafát telepítünk, a koronás oltvány mellett döntsünk, és tanácsos már ősszel elültetni, így tavaszra már körkörösen lombos koronánk lesz. Amikor ősszel kialakítjuk a koronát, kb. egy méter magasságig vágjuk vissza, vázágaknak pedig, arányos távolságban, három vesszőt hagyjunk meg, és lehetőleg 10-15 centiméter távolságban. Ezt a távolságot azért fontos betartani, mert ha örvös elhelyezésben hagyjuk a vezérágakat, amikor elérik a termőkort, széthasadhatnak.

 

A mandulafára igen jellemző a szabálytalan elágazódás, s éppen ennél fogva, már az alakítás során a kusza hajtásokat el kell távolítani. Később már gondot okoz, mert az mellett, hogy felesleges tápanyagfogyasztók elsűrűsítik a koronát, és átláthatatlanná válik. Jóllehet a mandulafa lényegesen kevesebb munkát ad, mint az őszibarack vagy almatermésű fák. A vezérágakat — a terebélyesítés elősegítése miatt —, itt is minden évben, legalább felére vissza kell vágni, és kb. egyharmad ( ha túl sűrű, kétnegyed)

32.ábra                        Mandulafa metszése-alakító metszése

 

 MANDULAFA TERMŐKORI-FENNTARTÓ METSZÉSE, szintén a vezérágak visszametszéséből és az elmaradhatatlan ritkító metszésből áll.  Ezt mindig vegyük számításba, mert az elhanyagolása, a későbbiekben komoly plusz munkával és kevesebb gyümölccsel jár. A sűrű lombozat útmutatást ad a ritkítás mértékére. Ami még lényeges: a vázágak, mellék vázágak visszametszését tavasszal végezzük, a ritkító metszést pedig májusban, a zöldmetszés idején, a már említetett sebgyógyulás és a fa belsejének megvilágosítása érdekében.

 

MANDULAFA esetében a legértékesebb termőrészek a rövid termővesszők és a termőnyársak. Ezeket nem vágjuk vissza, és a ritkításnál sem távolítsuk el! Azonban a már letermett részeket, a száraz vagy kusza, vagy felfelé növő gallyakkal együtt minden évben távolítsuk el!

 

A MANDULAFA olyan kedvezőtlen tulajdonsággal is bír, hogy hamar felkopaszodik, még annak ellenére is, a lombozat hamar besűrűsödik.

 

Hogy legalább a fiatalkorú fánál, ne következzék be, az alakító metszés után is folytatni kell (legalább gyenge metszéssel) a vázágak visszametszését. Erre azért van szükség, hogy a mellék vázágakat közel tartsuk az alaphoz, hogy a felkopaszodást megakadályozzuk. A korona külső lombozatának elsűrűsödése miatt pedig, a mérsékelt ritkítás ajánlatos. Gondoljuk el, ha nem lennénk óvatosak, (együttesen) a vázágak visszametszése és az erősebb ritkító metszés arányaival, teljesen legyengítenék a fát. A termőfáknál, így a mandulafánál is, az évek folyamán egy-egy ág elöregszik; ennél a fánál ne próbálkozzunk, se visszametszéssel, se ritkító metszéssel, mert már nem lehet termésre kényszeríteni. Tanácsosabb könyékig visszavágni, hogy az alvó rügyekből új termőágak jöhessenek létre.

 

 

 jó tudni! A szakemberek megállapították, a diófának nem csak az a jó tulajdonsága, hogy az év bármelyik szakában lehet ritkítani (kivéve a hidegre forduló időt), de lehet metszeni is. Tehát az alakító metszés után is szabad alakítani, ha túl hosszúra nyúlik meg, egy-egy ág.

 

Egy jó tanács: Mint tudjuk, a dió szüretelése nem a szokványos módon   zajlik,   nem árt nagyon óvatosnak lenni; kíméljük a gallyazatokat a sérülésektől! Következésképp: ne a gallyazat ütögetésével, verésével oldjuk meg a szüretelést, mert a sérülések hátrányosan hatnak a fa egészére. Például előidézhetik a gallyak elszáradását is. Jóllehet a diófa nem igényel annyi gondoskodást, mint a többi gyümölcsfa, nemtörődömséggel elősegíthetjük a  kiszáradását.

 

Ami a körtefáknál kimaradt

 

 

 

KÖRTEFA TERMŐRE METSZÉSE: A metszését úgy végezzük, mint ahogy az almatermésű fáknál le van írva, a termőrészeket a 16.ábra mutatja. A körtefa csupán abban különbözik az almafától, hogy termőrészek rövidebb szárközüek, a sima, a dárdás termőnyársak összevissza nőnek. A metszésnél egy kezdő nehezen tud eligazodni a termő és a nem termő rügyek között, ezért nem szükséges elsietni a metszést. Legjobb, ha megvárjuk a rügypattanás időszakát, az pedig a március 20 körüli időpont. A lenti kép azt mutatja, körülbelül hogyan néz ki egy termőág metszés után.

 

 

 

 

  33.ábra                                    Körtefa termő ága metszés után

 

 Amennyiben bárkit, behatóbban érdekli az őszibarack és a szőlő gyógymetszése (hosszúmetszése), 17 oldalon olvashatja 1966-1967 kiadásában a KÉPES ÚJSÁG erről szóló cikkeit.

 

 

 

vissza a címoldalra







irodalom.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!